- Közel álltunk a bravúrhoz Klagenfurtban, mégis mi volt az az apróság ami miatt nem sikerült pontokat szerezni?

- Hogy mi volt az a kevés, ami hiányzott? Igazából az, hogy voltak még nagy helyzeteink, amik kihasználatlanok maradtak - kezdte csapatunk másodedzője. Ezzel együtt azt kell mondjam, nagyon örülhet a KAC, hogy megnyerte ezt az összecsapást, mert vastagon kellett hozzá a szerencse is.

- Előzetesen félelmetes ellenfélnek tűnt a karintiai gárda, mégis végig tudtuk tartani a tempójukat.

- Így van, végig egyenrangú ellenfelek voltunk, sőt ki merem jelenteni, hogy a mérkőzés nagy részében jobban játszottunk mezőnyben, mint a hazaiak. Sajnos elhibáztuk a ziccereinket, ráadásul az sem könnyítette meg a dolgunkat, hogy mindössze egyszer kerültük emberelőnybe az egész mérkőzésen. Összességében ezek voltak a vereségünk okai.

- Nem lehetett könnyű felállni a Linz elleni sokkból, hogyan próbáltátok felrázni a fiúkat az újabb meccs előtt?

- Nem nagyon kellett felrázni őket. Profi sportolóként pontosan tudták, érezték, hogy milyen hibákat követtek el. A srácok tanultak az esetből, ezt a Klagenfurt ellen vívott mérkőzés is megmutatta. Úgy kell gondolnunk arra a meccsre, mint a fejlődésünk egyik - természetesen egyáltalán nem kellemes - állomására. Amennyiben le tudjuk vonni a tanulságokat és alkalmazni azokat a későbbiekben, úgy meg lesz annak a mérkőzésnek a haszna is: erősebb csapattá tehet minket.

- Jó lenne már a legerősebb csapattal nekivágni egy mérkőzésnek, milyen állapotban vannak a sérült játékosaink?

- Elképzelhető, hogy Ladányi és Mihály a hét végén már velünk lesznek. Egyelőre sok még a kérdőjel, az állapotuktól függ, hogy milyen minőségű edzésmunkát tudnak végezni a héten. A végső szót majd az orvosok mondják ki. Nem akarunk elkapkodni semmit, de remélhetőleg hamarosan a teljes keret a rendelkezésünkre áll majd.