A mindkét fél számára szokatlan csarnok, és az idény eleji, még nem teljesen beélesített forma is tehetett róla alighanem, hogy rengeteg rontott dobással kezdődött a meccs. Az első negyed kosárínsége alapján akár attól is félhettünk, hogy a Szuperkupa döntő előtt rendezett női meccsen látott muttaók köszönnek vissza: ott a BSE harminc pontig se jutott el...

Azért pesze ez a veszély nem fenyegetett, belemelegedtek a felek, de a két csapattól megszokott szigorú, szoros védekezés miatt ponteső sem hullott. Tapadtak egymásra a csapatok, nálunk El-Amin és Hollis egy-egy szép megoldása, odaát Báder szokásos brusztja, Nikolov erőkosárlabdája váltott ki elismerő tapsot a szurkolókból.

A látottaknak teljesen megfelelt a szünetbeli döntetlen, kár, hogy több tiszta helyzetben is dadogott a labda az albások kezében. Keller Ákos aktivitásával a második félidő elején még vezettünk, utána azonban elfogyott a tudomány az ellenfél palánkja alatt. Míg a mieink több dobása is a gyűrűből szédült ki, a Szolnok fontos pillanatokban betalált: Nikolov két, Trepák egy hármast dobott.

Összességében kiváló egyéni teljesítményt egyik oldalon sem láttunk, a bajnoki döntő színvonalától igen messze volt ez a meccs, de előrevetítette, nagy küzdelem várható megint a két csapat között. Mindkét edzőnek akad tennivalója, de nem is volt várható, hogy most hozzák legjobbjukat a játékosok.

A Szolnok tízpontos vezetése után sokkal közelebb már nem engedte az Albát, és megnyerte a Szuperkupát.