|
 Krisztus Király vasárnapján idén nem a Pilátus előtt kijelentett „Én király vagyok” hangzik el, és nem is a végítélet Krisztusa szól hozzánk, hanem a mindent átszövő szeretet. Isten önmagában maga a szeretet. Míg az ókori görög filozófia Istent az első mozgatónak nevezte (Primus Motor), addig az Új Szövetségben a motor helyébe a Szeretet lépett, a Primo Amore. Ez az Ősszeretet hozta létre az univerzumot, ez küldte hozzánk a Megváltót.
És a mai evangéliumból megtudjuk, hogy ez az Istentől származó szeretet mondatja Jézussal:”Amit egynek a legkisebbek közül tesztek, azt velem teszitek…és amit a legkisebbek valamelyikével nem tettetek, velem nem tettétek” Ezzel adja tudtunkra, hogy misztikus szimbiózisban él minden emberrel, vagyis leszáll a lét legalacsonyabb, legdrámaibb szintjére, lét-azonosságot vállal a legpiszkosabb páriával, az elgennyedt sebesültekkel, leprásokkal….Tehát mindenkivel, aki szeretetre ápolásra szorul. Ezt élték át a szentek: az Erzsébetek, a Don Boscók,a Prohászkák a Teréz Anyák. A liturgikus év utolsó vasárnapján Jézus egyértelművé teszi, hogy a nagy ítélet végső mértéke a szeretet lesz. Nem a hegyeket mozgató hit, nem a próféták, tudósok zsenialitása, hanem a szeretet. De az sem akármilyen szeretet, hanem szeretet Jézus iránt. A karitász önmagában nem elég. Krisztusért kell szeretni. Még pontosabban: Krisztust szeretni az emberekben, mert Isten országában ez a szeretet kapcsolja össze a tagokat. Ha így szeretek, akkor még egy pohár vízért is kinyílik előttem a mennyoszág kapuja. |
