Ezúttal nem estünk a Körmend elleni hibába: az első pillanattól szorosan és hatásosan védekeztünk, így még azzal együtt is hamar komolyabb előnyre tettünk szert, hogy a támadásbefejezések kicsit döcögtek. Chism harcossága hozta az első pontokat, aztán Hollis betalált kintről - senki nem hitte volna, hogy a hátra lévő időben már egyetlen fehérvári tripla sem esik...

Pedig így történt, a palánk alatt nagyot harcoló centereink szorgosan gyűjtögették a pontokat és lepettanókat (Chismnek majdnem a dupla-dupla is összejött már szünetig), de mezőnyből nem voltak jók a dobások. A Kaposvár így is szenvedett csak ellenünk, a magyar mezőny egyik asszisztkirálya, Wilson esélytelenül tekergőzött a labdával, sokszor a támadóidő lejártakor mentek bele valami kétségbeesett, reménytelen kísérletbe a somogyiak. Az első negyed végére kialakult 16 pontos különbség szinte el is döntötte a meccset.

A másodikban ugyan jobban kezdtek a vendégek, de a félidő végére visszaállította a különbséget az Alba, amelyben El-Amin is megkezdte a pontgyártást, Simon pedig az utolsó másodpercben is betalált. Chism leszedte tizedik lepattanóját a fordulás utáni első kaposvári rádobásnál, nem sokkal később indítás utáni zsákolással folytatta, és amikor Hollis büntetőivel már majdnem hússzal vezettünk (53-34), még úgy tűnt, nagy kiütés is lehet a dologból.

Összeszedte viszont magát Fey, akivel a soraiban még nem kapott ki a Kaposvár, ő és Lekli tartotta a lelket a vendégekben, ám az elrontott Albacomp-kísérletekkel együtt is csak minimálisan tudta csökkenteni a nagy hátrányt a harmadik negyed végére Fekete Ádám csapata. A záró szakasz elején sem ígérkeztek különösebb izgalmak, bár támadásban nem volt túl hatékony a hazai gépezet, azért Hendlein, Chism, sőt Supola révén mindig esett egy-egy kosár.

Ezekre a nagyon nehezen, de beinduló Raivio válaszolgatott, és kihasználva sok eladott labdánkat, közelebb lopózott a Kaposvár. Chism huszadik pontja jelentette, hogy visszaállt a közte tíz, de mielőtt megnyugodhattunk volna, Raivio szórt gyorsan öt pontot, vagyis váratlanul teljesen nyílt lett a meccs (76-71).

Még több mint két perc volt hátra - de ebben az időben a végére ismét felpörgő Albával szemben már nem dobott kosarat a Kaposvár. Dobott viszont Simon, El-Amin, Keller, Chism, vagyis 8-0-val zártuk a meccset (két centerünk összesen 38 pontot és 21 lepattanót szerzett, ez pedig egy "triplátlan" meccsen sorsdöntő volt).

Így végül az első negyedben kibrusztolt előnyt jól őrizve szereztünk várt, megdolgozott győzelmet a tisztességgel küzdő Kaposvár ellen.