A miskolci tornán nemzeti csapatunk az utolsó helyen végzett, s bizony „Palkó” góljaira égetően szüksége lett volna a válogatottnak. Ahogy hiányozni fog majd a világbajnokságon szereplő együttesből is… De vajon meggondolja magát, s mégis visszatér a gólvágó a vb-re? Többek között erről, s természetesen a családjáról is faggattuk a Sapa Fehérvár AV 19 36 éves csatárát, Palkovics Krisztiánt.

----------„Nagy élmény ez a gyerkőc, de ezt csak az tudja, akinek van gyereke”

- Mennyire volt furcsa érzés, hogy immár nem korcsolyázott ki a jégre válogatott társaival a miskolci tornán?

- Azért abból a csapatból még elég sokan hiányoztak, legalább hat, hét stabil ember, úgyhogy eléggé felemás csapat volt ez. És kimondottan jót tett, hogy volt egy kis pihenő, egyáltalán nem sajnáltam ezt a kis szünetet. Azt már annál inkább, hogy a válogatott végül nem ért el olyan eredményeket, amiket vártunk, de arra nem vágytam, hogy három nap alatt ismét játsszak három mérkőzést. Az sem volt furcsa, hogy ezúttal távol vagyok, majd az lesz kissé szokatlan, ha jövőre, a világbajnokságon nem leszek együtt a többiekkel. Elvégre mégiscsak szerepeltem eddig 19 vb-n…

- Végleges a döntése?

- Sokat gondolkodtam rajta, elhiheti. Tavasszal, éppen a világbajnokság időszakában születik meg a második gyermekünk, s az utolsó napokban különösen vigyáznom kell a feleségemre. Amikor erről beszélek, mindig eszembe jutnak a korábbi időszakok, amikor még nem volt gyerekem, s mondogatták: persze, majd ha neked is lesz, akkor rohansz te is haza. Akkor nem hittem el, de tényleg így van. Ő az első, nem a haverok, a barátok, s azt sem hittem volna, hogy én majd éjszaka felkelek, ha bármi van. És felkelek, sőt, szívesen teszem, pedig azt hittem, sosem fogom megcsinálni. Dehogynem, mert olyan nagy élmény ez a gyerkőc, ám ezt csak az tudja, akinek van gyereke. Visszatérve a válogatottra: már tavalyelőtt is elgondolkodtam, amikor az első gyerekünk, Krisztián született, s úgy voltam vele, hogy jöjjenek a fiatalok. Azért csak-csak 36 éves vagyok, játszunk egy évben közel kilencven meccset, majd még a legvégén egy hónapos edzőtábor, s újabb tíz, tizenöt mérkőzés – nem könnyű. Végleges az elhatározásom.

- A kapitány – aki egyben a klubedzője, Kevin Primeau – sem próbálta lebeszélni?

- Kérdezte, hogy miért döntöttem így, s nagyon korrekt volt, amikor azt mondta, hogy egy kiskaput mindig nyitva hagy a számomra. Egyébként senki sem akart beleszólni ebbe, megértették a helyzetemet, hogy ebben az időszakban a családomnak nagy szüksége van rám. Ha nem jönne a pici, gondolkodóba esnék, de így, ilyen körülmények között nem. Már csak azért sem, mert a Volánnal is rettentő hosszú a szezon, nincs hétvége, nincs karácsony, újév, mert akkor is játszani kell.

----------„A fiam alkalmas lehet a hokira is, mert masszív kis srác”

- A felesége mit szól ehhez a feszített menetrendhez?

- Megszokta ő is. Aki nem él ebben a világban, annak szokatlan lehet, hogy ennyit vagyunk távol a családunktól, viszont nyáron megpróbáljuk kárpótolni az elveszett időt. Pihenni egyébként is jobb nyáron, s kellemes időben eltölteni a szabadságunkat.

- A családja – párja és két éves kisfia – milyen gyakran járnak ki a meccsekre?

- Adrienn néha kilátogat, amikor az ideje engedi, szereti a jégkorongot, de a fiam még pici, ő nem annyira érzékeli a dolgokat. Emlékszem, Gábor halála után rengeteg erőt adott nekem a kisfiam, jól is játszottam abban a szezonban, s persze, Gábor iránt érzett tiszteletből is hajtottam.

- Nyilván sokan megkérdezték már, de jégkorongosnak szánja a fiát?

- Biztosan kipróbálja majd. De focizni is elviszem, mert a labdát már most is rúgja, aztán majd ő és az idő eldönti, hogy mi lesz. Az biztos, hogy nem fogok ráerőltetni semmit, mert látom más szülőkön, hogy ezt teszik, s ezzel mennyit ártanak. Krisztián alkalmas lehet a hokira is, úgy látom, mert masszív kis srác, de nekem az is elég lesz, ha a sportot szeretni fogja.

- A picinek tudják már a nemét?

- Még korai, talán egy héten belül meg lehet látni.

----------Minden idők legerősebb fehérvári csapata

- Ahogy említette, 19 világbajnokságon megfordult már, feljutott az A-csoportba, mindent elért, amit csak el lehet érni ebben a sportágban. Akkor mi motiválja még?

- Igazából a csapattal most nagyon komoly fába vágtuk a fejszénket, mert az egyébként is kőkemény osztrák ligában a legjobbak közé akarunk kerülni. A rájátszást egyszer már elértük, de most a négybe szeretnénk bekerülni, ezt a célt tűztük ki magunk elé. Úgy, hogy papíron messze nem mi vagyunk a legjobb csapat az osztrák bajnokságban, ezért hétről hétre harcolnunk kell minden egyes pontért, helyezésért. De van esélyünk!

- Székesfehérváron született, s egyszer sem maradt hűtlen se a városhoz, se a klubjához. Nem is csábították máshová?

- Volt pár megkeresés az évek során, de későn jöttek ezek az ajánlatok. Huszonöt, harminc évesen már nem akartam váltani, s amikor még csak tizennyolc, húsz voltam, akkor nekünk nem volt lehetőségünk Amerikába, Kanadába, Svédországba igazolni, ahogy a mai fiatalok megtehetik. És jól is teszik. Most sokkal könnyebb helyzetben van a tehetségek, de abból a szempontból szerencsésnek érzem magam, hogy Fehérváron mindig is olyan munka folyt, hogy nem voltam rákényszerülve a váltásra. Másik EBEL-csapathoz meg nem akartam menni, mert a célok itt is hasonlók. Különben is: jó helyem van nekem itt…

- Egyetért azzal a véleménnyel, hogy minden idők legerősebb csapata a mostani Volán?

- Tényleg ez a legerősebb, osztom a nézetet. De azért így is nehéz megfelelni a céloknak, elvárásoknak.

- Mennyire szokatlan, hogy ezúttal már Palkovics Krisztián mellett – sőt, előtte – is több gólzsák szerepel a klubjában?

 - Most már annyira nem az, mert az elmúlt években is lövöldözték rajtam kívül szép számmal a gólokat a társak, s ez is azt mutatja: egyre jobb csapatunk van. Sokkal több a jó játékosunk, van négy, erős sorunk, amelyek jól dolgoznak.

- Mindez kihathat a válogatott teljesítményére? Elvégre ma a kanadai Derek Ryan a csapat elsőszámú gólfelelőse, aki nem mellékesen vezeti a bajnokság góllövőlistáját?

- Érdekes ez a felvetés, s azt kell mondanom, hogy van benne valami. Kihathat, mert a mai válogatott szerintem gyengébb, mint a Volán. A légiósok sokat számítanak nálunk, s ezt el kell fogadni.

---------- Edzői affinitás nélkül

- És a válogatott mennyire sínyli meg Palkovics Krisztián hiányát?

- Azért ebből a miskolci tornából messzemenő következtéseket nem lehet levonni. Gyakorlatilag az első két sorunk hiányzott, ezért nem mérvadó az elért eredmény. Különben jó meccseket játszottunk, de ez inkább arra volt jó, hogy a kapitány megismerje, feltérképezze azokat a játékosokat, akiket eddig kevésbé ismert. A feljutás viszont sokkal nehezebb lesz tavasszal, mert a megváltozott lebonyolítási rendnek köszönhetően még akkor sem lehetünk majd szomorúak, ha nem jutunk be az első háromba, s csak a negyedik, ötödik helyen végzünk. Ha így lesz, akkor se érezzen senki csalódást, mert a tizenkét csapatból ezúttal a hat legjobbal mérjük össze az erőnket.

- Meddig tervez még a jégen?

- Nem tudom, nehéz ezt megmondani előre. Ahogy az egészségem engedi, két, három, négy évet azért még szeretnék játszani. Remélem, minél tovább tartani tudom a ritmust. Aztán, ha egyszer befejezem, akkor sem szakadok el a jégkorongtól, mert valamilyen szerepet vállalnék a Volán életében. De nem edzői munkára gondolok, hanem valami másra. Ahhoz nincs affinitásom, de hogy nem szakadok el a fehérvári klubtól, és a sportágtól, ez biztos. Ez az életem – no és a családom…