|
 A négy gyertya története ismerős... Mindegyiknek meg van a neve: Béke, Hit, Szeretet, Remény. Az orkán erejű szél egyiket a másik után oltja ki, Csak a remény képes ellenállni. A kisfiú egyre keserűbben sír, mert neki mindegyik kell. Megszólítja őt a Remény:Amíg én égek és világítok, addig nem kell félned. És a kisfiú a Remény lángjával újra meggyújtja az elaludt gyertyákat.
Adventben jó mindegyikről elmélkedni. Ma a békéről lesz szó. E nélkül nincs karácsony. Dicsőség a magasságban Istennek és békesség a földön a jóakaratú embereknek”, halljuk majd a Szenteste. A béke nem magától jön létre,- meg kell teremteni. Olyan mint a Lánchíd Buda és Pest között: a két parton pillérek vannak, melyeket acélsodronyok segítségével láncokkal kötnek össze. - A béke mindig győzelmet rejt magában. Az emberben és magában az életben fizikai, szellemi energiák, sokszor ártalmas erők feszülnek egymás ellen.. Eme erők között létrehozott egyensúly a béke lényege. Ahhoz, hogy magunk körül békét tudjunk teremteni, előbb magunkban kell létrehozni az erők egyensúlyát. Különben olyanok leszünk, mint a Pisai ferde torony. Csak kiegyensúlyozott karakterekre lehet építeni családot, egyházat, hazát. De ezt csupán emberi erővel létrehozni képtelenség. Ehhez isteni energiák kellenek, olyan kegyelmek, melyeket a szentségek adnak nekünk. Jézust azért nevezzük a béke fejedelmének, mert ő a nagy egyensúlyozó az Isten és ember közti erőviszonyokban. Adventben gyújtsuk meg lelkünkben a béke lángját. |
