A SZERETET LÁNGJA |
Írta: Barlay Ö. Szabolcs | |
2011. december 20. | |
Az adventi koszorúról szóló példabeszédünk főszereplője, a kisfiú lelke –vagyis mi magunk-egyre erősebben sír, mert most már a harmadik gyertya lángja is végveszélyben van: orkán erejű szél tombol a szeretet gyeryája körül.
Minél nagyobb feladatot kell megoldani egy erénynek, annál jobban támadja a gonoszság Már pedig a szeretet maga az Isten. Többször hallottuk már, hogy szeretet nélkül nincs semmi és senki. „Ha szeretet nincs bennem, semmit sem érek”. A Primo Amore, az Ős szeretet szikrája lüktet az univerzumban, annak minden atomjában és sejtjében. Akár a világ, akár az emberi lét a szeretet extázisából születik. Advent mögött is a szeretet lüktet. Éppen ezért Karácsony sem képzelhető el szeretet nélkül. .Isten azért választotta a názáreti-betlhemi sorsot, hogy megtanítson minket a szeretet isteni művészetére . Hajléktalanná tette önmagát. ”Szállást keres a szent család. De senki sincs, ki helyet ád. Nincsen, aki befogadja őt, ki égnek s földnek ura.” Mindezt azért rendezte így, hogy mi törődjünk vele Az adventi népi szokások épp ebbe a segíteni akarásba vezetnek el minket. Házról házra megy József az áldott Szűzzel, aki sirdogál, mert közeledik az óra, és még mindig bizonytalan minden. ”Legalább ti jó emberek, fogadjátok a Kisdedet.” … A ház kapujánál állók meghatóan éneklik: Ne sírj tovább Szűz Mária, ne menjetek ma máshova. Szállásunkat mi megosztjuk. Kis Jézuskát befogadjuk” Két ezer év óta ugyanez a történet ismétlődik meg. A mi szentmise közösségünk ennek jegyében gyűjtötte össze szeretet-csomagjait a legszegényebb magyar csoport részére. A csángó magyarok minket, fehérváriakat angyaloknak hívnak, és meghatódottságukban sírnak, hogy gondolunk rájuk és szívükbe fogadjuk őket… A szeretet nem ismer akadályt, legyőz mindent: távolságot, időt, nincstelenséget. Elég az isteni szeretetből egy szikra, és a beltehemi láng újból megyújtja szívünkben a szeretet gyertyáját. |
< Előző | Következő > |
---|