- Önmagáért beszél, hogy 10 góllal a legeredményesebb góllövő vagy az NB II-ben. Hogyan értékeled az őszi szezont annak tükrében, - és talán nem túlzás ezt állítani - hogy a csapat támadójátéka rád épült?

- Valóban így volt, ebben az évben a vezetőség is többet várt tőlem, már ami a támadójátékot illeti. Ez talán annyira nem is meglepő, ha megnézzük, hogy kik is távoztak a csapatból a nyáron: Móri, Olasz és a tavalyi házi gólkirály, Gyurcsó. Érdekes folyamat volt ez egyébként belülről nézve, hiszen a csapatból távozó játékosokat, fiatal tehetséges labdarúgókkal pótolták, így gyakorlatilag egyik pillanatról a másikra a csapat egyik legrutinosabb tagja lettem, mely óriási felelősséggel jár. Egyrészt mindent meg kell tennem, hogy a csapat támadójátéka minél eredményesebb legyen, másrészt a rutinosabb csapattársaimmal segítenünk kellett a fiatalok zökkenőmentes beépülését a csapatba. Az őszi szezon első fele szerintem a csapatépítésről szólt. Ez az eredményekben is megmutatkozott. Ezt követően azonban sikerült olyan eredményeket elérnünk, melyre úgy érzem, büszkék lehetünk. Az NB II-ben mi egy rutintalan csapatnak számítunk, azonban rutintalanságunkat remek erőnlétünkkel kompenzálni tudjuk. Ez a legnagyobb előnyünk, hogy fiatalok vagyunk, és gyakorlatilag a mérkőzések 70-75. percétől kezdve erőnléti fölényben futballoztunk szinte minden ellenfelünkkel szemben. Ez nagymértékben köszönhető annak, hogy kiváló képzést kapunk az akadémián. Nem hiszem, hogy van még egy NB II-es csapat, amelyiknek annyi edzése van, mint nekünk. Az, hogy lőttem 10 gólt, természetesen nagy öröm a számomra, de ne felejtsük el, ez csapatjáték. Minden találatomhoz kellett a csapattársaim segítsége is, tehát az érdem közös, az érdem a csapaté!

- Mi az amiben úgy érzed, hogy még fejlődnöd kell?

- Még mindenben fejlődnöm kell. Az edzéseken a feladatokat tudatosan úgy végzem, mintha meccs-szituáció lenne. Minden meccsre úgy készülök, mintha az egy BL-döntő lenne. Amikor egy-egy meccsünket elemezzük, akkor mindig odafigyelek, éppen hol hibáztam, milyen szituációban hoztam rossz döntést, hogy legközelebb, ha hasonló helyzetbe kerülök egy mérkőzésen, akkor jó döntést tudjak hozni. Amire a legjobban odafigyelek, amit a legtöbbször gyakorlok az edzéseken, az a gyorsulás. Egy csatárnak a legfontosabb, hogy az első 6-7 métert a labdával, milyen gyorsan tudja megtenni. Novemberben volt a Puskás Akadémián egy fotocellás gyorsasági felmérés, és az eredmények alapján Balog Geri és én voltunk a leggyorsabbak az 5 és a 10 méteres távon. Azt hiszem, ha figyelembe vesszük azt, hogy 190 centi magas vagyok, akkor ez az eredmény nagyon jónak mondható. Ez pedig pozitív visszaigazolás számomra, hogy megéri edzéseken azt a rengeteg energiát befektetni, hiszen csak így lehetek jobb labdarúgó.

- Menjünk vissza egy kicsit az időben. Mikor dőlt el, hogy labdarúgó leszel?

- Ez már gyerekkoromban eldőlt. Gyakorlatilag a legelső rajzom, amit készítettem, egy pálcikaember volt egy labdával. Ahogy lábra álltam, egyből elkezdtem rúgni a labdát. A szüleim szerencsére maximálisan támogattak mindenben, sokat köszönhetek nekik, hogy profi labdarúgó lettem. Suli után mindig elvittek edzésre, majd haza, otthon közös tanulás anyuval, majd másnap ismét suli, aztán edzés. Tényleg sokat köszönhetek a szüleimnek. Például azt is, hogy mindkét lábbal ugyanolyan jól tudok rúgni. Azt, hogy a bal lábamat nem csak támaszkodásra használom, édesapámnak köszönhetem. Mint a legtöbb gyerek, kicsiként én is csak a jobb lábamat használtam, ballal csak a buszra szálltam fel (nevet). Hat éves voltam, amikor apu rám szólt, hogy mostantól csak bal lábbal érhetek labdába. Annyira komolyan vette ezt, hogy szinte valamennyi edzésemen ott volt, és ellenőrizte, hogy tényleg csak a bal lábamat használom-e. Eleinte nagyon suta voltam ballal, de körülbelül egy évvel később már ügyesen tudtam használni a "gyengébbik" lábamat is, ezt követően pedig megpróbáltam mindig egyformán fejleszteni a lábaimat. Ha most azt kérdeznéd, hogy mit tartok az erősségemnek, akkor azt mondanám, hogy nincs olyan gyakorlat, amit ne mernék nyugodt szívvel elvégezni bal lábbal is. Egy csatár esetében a mai futballban nagyon fontos, hogy mindkét lábbal veszélyes tudjon lenni az ellenfél kapujára, hiszen nincs arra idő gólhelyzetben, hogy egyik lábról áttegyük a labdát a másikra.

- Mi a helyzet a szabadrúgásokkal? Rengeteg meccsedet láttam az elmúlt két évben, és a kapu előteréből - főleg Móri távozása után - általában mindig te végezted el a pontrúgásokat, pedig egy vérbeli csatár inkább a kapu előtt várja az esetleges kipattanót.

- Már gyerekként is rengeteget gyakoroltam a szabadrúgásokat, sőt ma sem ritka, hogy edzések után akár 40-50 percet is gyakorlok. Szerencsére betaláltam már párszor szabadrúgásból.

- Csalódás számodra, hogy az elmúlt időszakban nem kaptál meghívót a korosztályos válogatottakba?

- Természetesen egy labdarúgó számára az egyik legfontosabb dolog, ha szerepelhet hazája válogatottjában. Szerencsére én már megtapasztalhattam milyen érzés tétmeccsen felhúzni a címeres mezt, még 2008-ban szerepeltem az U19-es válogatottban. Nem kezelem tragédiaként, hogy az elmúlt időszakban nem kaptam meghívót a korosztályos válogatottba, a célom úgyis az, hogy majd egyszer a felnőtt válogatottban szerepelhessek.

- Melyik volt a kedvenc mérkőzésed a Vidiben?

- Ezzel most megfogtál, mert nagyon sok olyan mérkőzés van, amire szívesen emlékszem vissza. Az összes meccs, ahol gólt szereztem, vagy nyert a csapat. De ha ki kéne emelni ezek közül, akkor kettőt választanék. Az egyik az FK Banat elleni edzőmeccs, amit 2009-ben, a horvátországi edzőtáborban játszottunk. Ez volt az első alkalom, hogy az NB I-es csapattal készülhettem, és rögtön két gólt is sikerült szereznem. Legalább ekkora élmény volt, amikor néhány hónappal később bemutatkozhattam az NB I-ben. El nem tudom mondani, mennyire jól esett a szurkolók szimpátiája. Annak idején rendszeresen olvastam különböző fórumokat, ahol sok Vidi-szurkoló dicsért engem, ez pedig plusz motivációt és plusz erőt adott nekem.

- Mivel töltöd a szabadidődet, amikor épp nincs foci?

- Ha sok szabadidőm van, mint például most az ünnepek alatt, akkor hazalátogatok a szüleimhez Püspökladányba. Sok időt töltök a barátnőmmel is. Fehérváron a szabadidőmben biliárdozni szoktam a csapattársaimmal, főleg Elek Bencével. Nagyon komoly meccseket szoktunk játszani (nevet).

- Melyik a kedvenc bajnokságod, amit szívesen megnézel a TV-ben?

- Nincs kifejezetten kedvencem. Az angol bajnok-ság szerintem ma a leghajtósabb, a spanyol a legtechnikásabb, a német pedig a kettő ötvözete. Ráadásul a németeknél van a legjobb hangulat egy-egy mérkőzésen, szóval talán a három topliga közül ez áll a legközelebb hozzám.

- És melyik külföldi bajnokságban tudnád elképzelni magad?

- Legszívesebben a német bajnokságban játszanék. A spanyol foci sem áll távol tőlem, de ha választhatnék, hogy a német vagy a spanyol bajnokságban szerepeljek, akkor a németet választanám. De persze akkor sem lennék szomorú, ha nem lenne választásom és "csak" spanyol ajánlatom lenne (nevet). Jelenleg egyébként nem foglalkoztat ez a kérdés, csakis arra koncentrálok, hogy itt a Vidiben minél jobb teljesítményt nyújtsak. A legfontosabb célom, hogy felhívjam a figyelmet magamra az első csapat szakmai stábja előtt. Úgy érzem, jó úton járok, hiszen Paulo Sousa már több alkalommal is lehetőséget adott nekem a Ligakupában, néhányszor együtt edzhettem az első csapattal.

- Milyen távlati terveid vannak a labdarúgásban?

- Ha röviden akarom megfogalmazni, akkor annyi, hogy a lehető legmagasabb szinten szeretnék futballozni és a maximumot kihozni magamból. Elképzelhető, hogy nem lesz akkora karrierem, mint amekkorát elképzeltem, de ha tudom magamról, hogy mindent megtettem, és egy nap sem telt el úgy, hogy amiatt lett volna lelkiismeret-furdalásom, hogy nem dolgoztam eleget, akkor utólag nem fogom bánni az egészet. Már kaptam annyit a futballtól, hogy nyugodtan mondhatom azt, hogy ez az életem. Önfegyelemre tanított a labdarúgás, és a legtöbb boldogságot is a focitól kaptam. Nekem tényleg ez az életem. Ha valami miatt holnap véget érne a pályafutásom, és visszaforgathatnám az idő kerekét, hogy elölről kezdjek mindent, akkor pont ugyanezt az utat szeretném ismét végigjárni.