- A 2011-es év a Vásárhelyi úti lakótelep fűtési problémájával indult, aztán hirtelen csend támadt. Közeleg január: vihar előtti ez a csend, vagy megoldódott a kérdés?

- A SZÉPHŐ vette át a szolgáltató szerepét. Azóta a távhőellátás biztonságát semmi nem fenyegeti. Téli időszakban a fűtés nevezhető alapszolgáltatásnak, ennek megfelelően nem fordulhat olyan elő – ami a korábbi időszakokban volt – hogy hidegek a radiátorok. Ez egy jó példa arra, hogy jobb ha az alapszolgáltatások állami, önkormányzati kézben vannak, hiszen mindenféle jogvita nem írhatja felül az emberek elemi érdekeit. Egy éve sikerült megvédeni a Vásárhelyi úti lakókat, most pedig elértük, hogy a távhőszolgáltatás díja egyelőre sehol ne emelkedjen Székesfehérváron.

- Milyen nagyságrendű a város közüzemű szolgáltatásainak kintlevősége?

- Több százmilliós! Azt tudni kell, hogy ilyenkor, a fűtési szezonban nő meg mindig ez az érték, aztán sokan vannak, akik tavasszal vagy nyárra rendezik az adósságukat, mert nem tudják a fűtéssel megnövekedett rezsit egyszerre fizetni. A szolgáltatók (SZÉPHŐ, Fejérvíz), amíg állami, önkormányzati kézben vannak, addig ezt jobban tolerálják, és több alkalommal részletfizetési engedményeket adnak. Természetesen azonban mindenkinek fizetnie kell, aki valamilyen szolgáltatást igénybe vesz!

A közszolgáltatások terén elértünk egy másik nagy eredményt is, a hulladékgazdálkodás terén dolgozó két céget, a Depóniát és a SZÉKOM-ot visszavásároltuk, így ismét 100%-os önkormányzati tulajdonba került ez a szolgáltatás. A hatékonyabb működés érdekében a két céget hamarosan összeolvasztjuk és a következő évben komoly fejlesztések indulnak meg annak érdekében, hogy tisztább legyen a város.

- Ezek a gazdálkodást érintő intézkedések valóban segítenek sokakon, de képes-e a város a kultúrára tovább áldozni? Lát-e benne befektetési lehetőséget? Gondolok itt a Versünnepre, a Fezenre, Fehérvár Hangjára, stb...

- Városunk életében a kultúra és a sport kovászként jelenik meg. E két dolog képes közösséggé formálni százegyezer embert! Amikor e két dolog támogatásáról beszélünk, akkor a közösségi lét támogatásáról beszélünk, hiszen elsősorban a kultúrán és a sporton keresztül válik lokálpatriótává az ember. Természetesen a rendelkezésre álló forrásokat ezen a területen is hatékonyabban kell felhasználnunk, hiszen egyszerre nem juthat mindenre.

Számos olyan hagyomány indult el az utóbbi években, amit folytatnunk kell, ilyen például a néptánc vagy éppen a lecsófesztivál. Ha pedig a Fezen szóba jött, tudom, hogy ez egy hangos műfaj, és minden alkalommal gondokat okoz. De mégis türelmet kérek azoktól, akiknek a kellemetlenségeket leginkább el kell szenvedniük, mert egy magára valamit adó városnak – mint például Székesfehérvár – szüksége van erre a több tízezer fiatalt mozgató rendezvényre, amire az országból és külföldről is nagyon sokan érkeznek!

Hagyománnyá növi ki magát a Versünnep is, ami jóval szolidabb, de tartalmas rendezvény. Az eddigi Versünnepek nagyszerű közösségeket hoztak létre. A résztvevők a várossal is rendszeresen együttműködnek, rendezvényeken adnak elő. Elindult a Fehérvár Hangja is, ami szintén tehetséggondozás, s bizony aki szemtanúja lehetett az elődöntőknek vagy a döntőnek, az láthatta, mennyi tehetséges fiatalja van ennek a városnak. A zene és az irodalom mellett még a tánc – mind a modern, mind a néptánc – lehet az a művészeti ág, amelyiknek teret lehetne biztosítanunk valamilyen versennyel, hiszen Fehérvár komoly hagyományokkal rendelkezik e téren is.

A kultúra olyan befektetési lehetőség, amivel élnünk kell. De a fiatalokat érintő dolgokba a fiatalokat más módon is bevonjuk. Egyrészt 2011-ben megalakult a Diáktanács, ahol olyan ifjakat ismerhettünk meg, akik nemcsak szeretik városukat, de készek is tenni érte.

Másrészt lehetőséget biztosítunk a bemutatkozásra mindazoknak, akik értéket teremtenek: pl. a vendéglátóipari tanulók munkáival és felszolgálásával köszöntjük vendégeinket, a versünnepes fiatalok vagy éppen óvodásaink, iskolásaink mondhatnak verseket hivatalos rendezvényeinken, mindezt azért, hogy büszkék lehessenek arra, hogy a nemzet történelmi fővárosának tagjai, hogy érezzék, részesei közösségünknek.

- A város nagy beruházásai a Saára Gyula Programon keresztül kötődnek a Széchenyi Tervhez. A város által az új időkben tervezett legnagyobb programból mi valósult meg, és mi várható 2012-re?

- Az első és legfontosabb feladat, hogy a szennyvízcsatorna beruházásból fakadó útfejlesztési programot képesek legyünk megvalósítani. Mint minden ilyen nagy beruházás, ez is felfordulással jár, amiért minden fehérvári megértését kérem! Évtizedek óta vártunk arra, hogy Székesfehérvár valamennyi területén teljes legyen a szennyvízhálózat.

Az elindított program az ütemterv szerint halad, s reményeink szerint 2012. októberében befejeződik. A szennyvízhálózat kiépítését követi az érintett fehérvári úthálózat felújítása. Kisfaludon már elkezdtük a munkát, és haladunk tovább az érintett útvonalakon. Régi adóssága a városnak a Mártírok útja vagy éppen a börgöndi bekötőút is. Az úthálózatot mindenki használja, akár autóval, akár kerékpárral, tömegközlekedési eszközzel vagy éppen gyalogosan.

Érdekeink éppen ezért közösek. Itt említem meg, hogy végre van jogerős engedélyünk az elkerülő út harmadik szakaszának építéséhez, és sikerült elérnünk, hogy az Európai Unió által is támogatott beruházás, az állami ütemezés első szektorába került. Reményeim szerint 2012-ben megkezdődik az érintett szakaszon a kisajátítási eljárás, és a beruházás 2016-ig elkészülhet.

- Lehet azt mondani, hogy a város önkormányzata sikerrel képviselte Fehérvár érdekeit?

- Én ezt csak akkor mondom ki, ha már átvágtuk a szalagot és ott autózunk az elkerülőn, mert tudjuk, hogy a világot súlyos gondok feszítik. Az érdekek képviseletével kapcsolatban pedig annyit, hogy amikor több a probléma, mint a pénz, akkor leginkább összefogásra van szükség az állam, az önkormányzat, a civilek és a vállalkozói szektor között.

Mi a nagy beruházások kivitelezői között a fehérvári és Fejér megyei vállalkozásokat előrébb soroljuk, mert szükség van a helyismeretükre és szaktudásukra. De összefogás tapasztalható a fehérvári önkormányzat munkájában is, ami példa lehet országnak-világnak! A közgyűlés tagjai számára Székesfehérvár a fontos és nem a pártérdekek. Ennek ékes bizonyítéka, hogy a 2011-es költségvetést egyhangúlag fogadta el a testület. Ezúton köszönöm meg képviselőtársaim hozzáállását, munkáját!

- Mekkora ma Székesfehérvár adóssága?

- A város adóssága mindent figyelembe véve (tőketartozás, kamatok, költségek, bizonyos PPP konstrukciók) megközelítette a 18,5 milliárdot. Ez az összeg a saját adóbevételeinkhez és más bevételi lehetőségeinkhez képest nagyon sok. Ezért ezt az állományt folyamatosan csökkenteni kell, egyrészt az adópolitika átgondolásával, másrészt a kiadások ésszerűsítésével. 2011-ben a gondos gazdálkodásnak köszönhetően képesek is voltunk mindezt megvalósítani, hiszen úgy vásároltunk vissza két nagy kommunális vállalatot, hogy a tervbe vett 2,4 milliárd forintos hitelfelvételi lehetőséggel sem kellett élnünk.

Ezzel csökkenteni tudtuk a város adósságállományát, ami kiemelkedő eredmény ebben a zaklatott világban. Az adósság visszafizetését a jövőben is az ütemtervben vállaltak szerint teljesítjük, még akkor is, ha 2012 sok bizonytalanságot rejt magában. Az építményadó valamennyi nagyvárosban létezik, lényegesen magasabb terheléssel, mint nálunk. Mi óvatosan kezeltük ezt az adónemet, s a jövőben sem tervezzük, hogy elérjük az országos átlagot.

Ugyanakkor ha bizonyos beruházásokat, kiadásokat az önkormányzatnak kell „állnia”, mi azt akkor sem hitelből, hanem az egyéb kiadásaink csökkentéséből, illetve bevételeink növeléséből valósíthatjuk csak meg, mert a fejlődésnek fenntarthatónak kell lennie. Adópolitikai döntéseinket eszerint hoztuk, ügyelve arra, hogy a terhek a magánszemélyeket ne érintsék: a fehérvári családok számára telekadót, építményadót, de 2012-ben még ebadót sem vetünk ki.

A kis- és közepes vállalkozások sem hozhatók nehezebb helyzetbe, mert terhelhetőségük határán vannak. Nekünk éppen e vállalkozói réteget kell segítenünk adópolitikánkkal és önkormányzati megrendelésekkel. A városnak pedig meg kell őriznie a versenyképességét. Szükségünk van a nagy termelő vállalatokra is, akiknek nagyon sokat köszönhet a város és kiemelten fontosak az új beruházások is.

- Az effajta kedvezmények összhangja miatt maradt Székesfehérvár továbbra is a beruházások célpontja?

- Sok körülmény összejátszásáról van szó, hogy egy város fejlődni tudjon. Kell az a munkakultúra, az a szakképzett munkaerő, ami Fehérváron jelen van! Itt az emberek tudomásul veszik, hogy csak a munkával képesek egyről a kettőre jutni. Mindemellett a logisztikai elhelyezkedése is jó a városnak. Immár az itt dolgozó multinacionális cégek is viszik hírnevünket a világba, s jelennek meg újabb beruházók. Azt azért tudni kell, hogy komoly vetélytársaink vannak itthon is, de Csehországban, Lengyelországban vagy éppen Mexikóban.

- Több mint 500 évig volt Székesfehérvár Magyarország székesfővárosa. Ön ezt ebben az esztendőben politikai üzenetként is megfogalmazta. Nem árt-e önnek, illetve vannak céljai ezzel a tudatépítéssel?

- Feltételezem, az elhíresült budapesti buszsávra gondol, amikor is a Pestre dolgozni, tanulni járó fehérváriak miatt, mint fehérvári polgármesternek meg kellett szólalnom. Egy pár száz méteres buszsáv kialakításával már az M7 bekötőútján ellehetetlenítették a Fehérvár felől érkezők közlekedését, kárt okozva egyébként sok fővárosinak is.

A pesti „szakemberek” nyilatkozata pedig – ami külsősnek titulálta az érkezőket – inkább egy fővárosi arroganciával volt egyenértékű. Én azt mondom, ha Budapest mindenki fővárosa, akkor úgy is kell viselkednie! Ha van olyan város, ahol ezt tudják, ahol ezt tudni kell, akkor az éppen Székesfehérvár. Más történelmi időben, más gazdasági helyzetben, de fővárosa voltunk ennek, sőt, egy lényegesen kiterjedtebb országnak. Tisztában vagyok azzal, hogy Tarlós úr keserű öröksége hatalmas teher neki és Budapest számára is. Ha tettekben és lélekben is felül tudnak emelkedni a korábban gyökeret vert arrogancián, akkor válik igazán fővárossá Budapest.

Én hiszem, hogy Tarlós úr ebbe az irányba halad, s ehhez nagyon sok kitartást kívánok neki! De voltak távolabbi céljaim is ezzel az üzenettel: fel kell ébresztenünk magunkat is, mert soha, senki nem tekint ránk úgy, ha mi magunk sem érezzük át a súlyát, hogy mi, fehérváriak a nemzet történelmi fővárosának örökösei vagyunk! Ez kötelez is minket, hiszen Szent István és utódai által lerakott köveken járunk, királyi koronázó és temetkező helyen.

Gondoljunk bele, ha ilyen múlttal rendelkezik egy olasz, francia vagy angol város, akkor az a XXI. században a történelméből is képes megélni. Mi pedig gyakorlatilag semmit nem használunk ki a múltunkból! Sem lelkiekben, sem fizikailag. Több évtized mulasztását nem tudjuk egy csapásra rendbehozni, de el kell kezdenünk! 2011 az ébresztő ideje volt. Legyen 2012 az eszmélés éve, hogy 2013-ban, jubileumi évünkben (Szent István királyunk halálának 975. évfordulóján) ország-világ és a saját szemünkbe nézve mondhassuk: fehérváriak vagyunk!

Én ki merem mondani, olyan Nemzeti Emlékhely kell (immár törvényben rögzítetten), amely a nemzet szakrális zarándokhelye, ami kifejezi, hogy nemcsak temetkezési, de koronázási központ is volt. Ezért léteznek ereklyék, amiknek nem ott a helyük, ahol most vannak, mert minden szállal Fehérvárhoz kötődnek.

- A királycsontok azonosítására létrehoztak egy kutatócsoportot és műszeres bázist az Országos Onkológiai Intézet tudományos és műszeres bázisán. Ez már az eszmélés első jele?

- Ezúton fejezem ki köszönetemet Vargha Tamásnak, a Fejér Megyei Közgyűlés elnökének és Demeter Zsófiának, a Szent István Múzeum igazgatójának, Siklósi Gyula régész professzornak és a lokálpatrióta civileknek, akik ehhez a munkához bármilyen módon hozzájárultak! A kezdet talán nehezebb volt, mint amilyen maga a munka lesz, de végre elindulhatunk egy nemzeti ügy mentén, mert ha van ilyen, akkor ez az.

- Milyen erő rejlik abban, hogy történelmi főváros lép kapcsolatba testvérvárosokkal?

- A 2011-es, Csíkszeredával kötött megállapodás jelképes értékű, de nagyon jó a kapcsolatunk – főleg a katonai múlt miatt – Gyergyószentmiklóssal is. Csíkszeredával egy élő kapcsolatot „koronáztunk” csak meg. A sportban, főleg a jégkorongban, illetve a kultúrában már régi az együttműködés, szinte evidens a testvérvárosi kapcsolat. A Csók István Kiállítás hamarosan Csíkszeredába utazhat, ami a megyék, a múzeumok és a városok összefogásának eredménye.

De a kultúra mellett most már az oktatásban is közösséget vállalunk. Élő és szoros a kapcsolatunk lengyel és horvát barátainkkal, illetve a német Schwäbisch Gmünddel – akiknél kifejezetten érzem, hogy büszkék arra, hogy ilyen nagy múltú várossal tarthatják a kapcsolatot. Hadd említsem itt meg a honosítási eljárásokat, amellyel Székesfehérváron is sokan élnek! Nekem, polgármesterként óriási megtiszteltetés, hogy előttem teszik le a honosítási esküt a határon kívülre szorult nemzettársaink.

Két idős asszony példáját szeretném elmesélni: egyikük az eskütétel után ennyit mondott – hatvan évet vártam erre a pillanatra! Majd könny szökött a szemébe. A másik hölgy így szólt hozzám: polgármester úr, most már nyugodtan halok meg! Azt hiszem, van mit tanulnunk nekünk, anyaországiaknak... Tervezzük, hogy idén megnyitjuk a kapukat a fehérváriak előtt is egy-egy ilyen honosítási eljárás alkalmával, hogy láthassa mindenki, mit jelent a határon túl élve is a nemzethez tartozni.

- Fehérvár a bajnokok városa. Hogyan állunk a 2012-es támogatásokkal?

- Amikor sportot támogatunk, akkor azt nem öncélból tesszük, hanem azért, mert ez egy közösségépítő erő, amire szükségünk van. Jó, ha sok fehérvári kilátogat egy-egy mérkőzésre, ahol együtt szurkolhatunk. A sport nekünk elsősorban az utánpótlást, a fiatalok nevelését, a szabadidőt jelenti. Az utánpótlás támogatásában sokat segít a társasági adókedvezmény, ami remélem, az idén is megmarad. Az élsport terén vannak problémáink, főleg a szponzoráció visszaesése miatt. 2012 nem lesz egyszerű év! Ráadásul olimpia lesz, amin öttusázóinkon keresztül is képviseltetjük magunkat.

A jégkorongcsapat EBEL-részvétele kiemelt fontosságú, hiszen a sport a legjobb városmarketing, ezen keresztül tudjuk városunkat megmutatni Horvátországban, Szlovéniában, Ausztriában, Csehországban. Nem ritka, hogy üzletemberek, vállalkozások vezetői figyelnek fel egy ilyen sporteseményen egy adott városra. Mi ezt nem mulaszthatjuk el. A focinál megszületett a történelmi aranyérem, és talán tavasszal az új csapat hasonló eredményre lesz képes. A kosárlabdánál nagyon kell egy új főszponzor, mert azért azt a tavalyi 1 kosarat és 1-2 másodpercet meg kellene fordítani…

Tavaly tavasszal, kora nyáron olyan sokat beszéltek Fehérvárról, mint soha előtte, mert bajnokaink voltak, nemcsak csapatjátékban, de atlétikában, öttusában, teniszben, ahol fogyatékkal élők is sportolhatnak, de fejlődött a kézilabda is utánpótlásával együtt. Aki ebben a városban felveszi a fehérvári mezt, és arra büszke is, az már tesz is valamit városunkért. Mi pedig szeretünk, s idén is szeressünk elmenni a mérkőzésekre, mert talán ott érezzük a legjobban, hogy összetartozunk! A városi ajándékbolt vagy éppen a Zichy ligeti koripálya sikere is jól mutatják, hogy milyen fontos közösségteremtő erő a sport.

- Sajnos nem mindenki tesz a városért. Mura utca. Valaha is megoldódik az a szörnyű helyzet, ami kialakult?

- Határozottan kijelentem: szigor kell és rend. Ha valaki kap egy szociális bérlakást a várostól, mert rászoruló, ez arra jogosítja fel, hogy azt a lakást használja. Arra viszont nem, hogy környezetével együtt tönkretegye! Ha valaki ezzel szembemegy, annak a szerződése meg fog szűnni. Utólag majd lehet sírni, de célravezetőbb lenne időben értékelni a város közösségének támogatását.

Leszögezem, hogy sokan vannak a Mura utcában, akik tisztességesen élnek, megbecsülik, amit a közösből kaptak. Ne ítéljük meg egyformán mindazokat, akik a Mura utcában laknak! A rend helyreállítása megkezdődött. Egy őrző-védő cég vigyáz, bár vannak korlátaik, például a lakásokba nem tudnak bejutni. Viszont nem titok, hogy nézzük már azoknak a szerződéseit, akik nem tartják be a társadalmi együttlét feltételeit. Ha most épült volna fel a Mura utca, akkor olcsón juthatnának lakhatáshoz tanárok, orvosok, rendőrök, tűzoltók, de gondolok színészekre, sportolókra, Fehérvárra visszatelepülő, jól képzett fiatal szakemberek is.

Én számukra biztosítottam volna a feltételrendszert, és emellett nyitottam volna egy szociális alapú támogatási rendszert. Különösen bosszantó, hogy 2020-ig fizetjük a PPP-konstrukciót a Mura utcára, miközben már most vannak lelakott lakások. Ugyanakkor a sorban várakozók között előfordulnak, akik a lakótelep hírhedtsége miatt az ott megüresedő lakásokat nem fogadják el, inkább várnak még. Ez az állapot elfogadhatatlan.

- Van egy gyöngyszemünk is, a Hiemer-ház. Várhatók-e hasonló beruházások?

- A Hiemer-tömb felújítása olyan helyi ügy volt, amiben mindenki partnere volt mindenkinek, és lám-lám, az összefogásnak eredménye is lett az összes nehézség ellenére. Ha lezárul egy program, akkor járunk el helyesen, ha azonnal megnevezzük a következőt. Ilyen a Fő utca felújítása, majd a Török Udvar, ezt követően pedig megoldást kell keresnünk a Fekete Sas Szállóra.

Közben pedig figyelnünk kell az olyan felbecsülhetetlen értékeinkre, mint amilyen például a csodálatos Bory-várunk. Szükséges az összefogás és az odafigyelés ahhoz is, hogy a városunk még tisztább, zöldebb, biztonságosabb legyen. Kívánom, hogy 2012 olyan esztendő legyen – függetlenül attól, milyen nehézségek várnk ránk – amikor büszkék lehetünk arra, hogy fehérváriak vagyunk, és majd unokáink is büszkeséggel emlékeznek vissza ránk! Ezúton is kívánok minden kedves székesfehérvárinak boldog és békés új esztendőt!