Kiss Katalin, a Szinapszis kutatási vezetője honlapunknak elmondta, hogy az intézkedés értelmében annak, aki nem szeretne többet fizetni a patikában, mint eddig, vállalnia kell, hogy mozgással, étrend-, illetve életmódváltással, rendszeres gyógyszerszedéssel javít egészségi paraméterein - tehát leadja a felesleges kilókat, eldobja a cigarettát.

Ha például valaki nem vesz részt a dohányzásleszoktató programon, vagy ha részt is vesz, de nem sikerül feladnia káros szenvedélyét, annak a jelenlegi havi 1500–3000 forintos gyógyszerköltsége akár 4000–6000 forintra is nőhet.

A Szinapszis Kft. 2011 kora nyarán készített nagymintás orvosi kutatása alapján a kezdeményezett intézkedéssel a szakemberek közel fele ért egyet, és arányuk – nem jelentősen de – valamivel magasabb a szakorvosok körében.

A demográfiai bontások alapján főként a hölgyek vannak a tervezett lépés ellen, illetve az életkor emelkedésével is nő az ellenzők tábora: az 1980 előtt végzett doktorok közel 50 százaléka elutasító, míg ugyanez az arány az 1990 után végzettek esetében alig 30 százalék!

A folyamatos gyógyszerszedők körében a megfelelő gyógyszeralkalmazás jelenleg is kiemelt probléma. Egyes mérések alapján a tartós gyógyszeres terápián lévő krónikus betegek egynegyede szokta módosítani az orvos által előírt adagolást, és a páciensek egy jelentős része a doktor megkérdezése nélkül teszi ezt. Nem meglepő módon, az orvoshoz járás sem rendszeres: az orvosi kontrollt igénylők közel 20 százaléka egyáltalán nem vagy a szükségesnél jóval ritkábban fordul meg a rendelőben, különösen igaz ez a fiatalabb betegekre.

A magyar lakosság egészségi állapotát vizsgálva elmondható, hogy a szív- és érrendszeri megbetegedésben szenvedők aránya nagy, közel 30 százalék. Ha figyelembe vesszük az elhízást objektíven mérő BMI indexek alakulását ezen páciensek esetében, megállapítható, hogy kiemelkedően magas azok száma, akik várhatóan jelentős mértékű életmódváltásra kényszerülnek, ha nem akarnak több pénzt fizetni gyógyszerükért.

A Szinapszis Kft. országosan reprezentatív mintán végzett kutatása alapján a szív-és érrendszeri betegségben szenvedők esetében kb. 25-30 százalékra becsülhető a jelentős túlsúllyal küzdők aránya, mintegy további 45 százalékuk pedig kisebb-nagyobb mértékű elhízással küzd. A testmozgást tekintve minden második beteg vallja magáról, hogy hetente többször, rendszeresen mozog – habár azt hozzá kell tenni, hogy a mozgás értelmezése ebben a tekintetben meglehetősen szubjektív.

Egy, a dohányosok körében végzett felmérés szerint az érintettek átlagosan 30 százalékának van vagy volt valamilyen, a cigarettával összefüggésbe hozható egészségügyi problémája, és az életkorral együtt jelentősen nő ez az arány, kb. 40 százalék körüli az 55 éven felettieknél.

A füstölés következtében legtöbbjüknél valamilyen szív- és érrendszeri betegség, COPD vagy asztma jelentkezett. Habár a dohányosok teljesen tudatában vannak káros szenvedélyük lehetséges negatív egészségügyi következményeinek, a fent említett átlagosan 30 százalék – a diagnosztizált betegség ellenére – jelenleg is aktív dohányos!

A cigaretta szövődményeként kialakult betegség hatására csak mindössze 23 százalékuk szokott le teljesen a káros szenvedélyről – igaz csak átmenetileg (!) –, míg további 56 százalékuk csökkentette az elszívott a cigaretta mennyiségét.

Érdekesség, hogy az idősebbek és kvalifikáltabbak „tudatosabbak” ebből a szempontból: az életkor és a végzettség emelkedésével ugyanis nő azok aránya, akik időlegesen letették a cigarettát. A leszokás elmaradásának okaként a legtöbben az akaraterő hiányát, a függőséget és a stresszt emelték ki. Az eredmények alapján az egészségügyi szövődmények kockázata inkább csak „elméletben” segíti a leszokást, valós cselekvésre kevésbé ösztönöz.

Ugyanakkor fontos kiemelni, hogy a dohányosok 32 százalékát jelentős mértékben, további 46 százalékukat pedig valamelyest motiválják a leszokásban az „anyagi okok”, amely végeredményben az alkalmazott gyógyszer árának emelkedését is jelentheti, és ez már önmagában véve jó hír lehet a jövőre nézve – legalábbis ami a dohányzó krónikus betegek leszokási hajlandóságát illeti.